A nevelést segítő
szakemberek az iskolában
Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az iskola életében
a legmeghatározóbb és leghangsúlyosabb nevelési feladatokat a nevelőtestület
látja el. A blogbejegyzésemben arról a néhány szerepről szólok néhány szóban,
amik az iskolai élet mindennapjaiban nem a legszembetűnőbb helyet foglalják el,
de a nevelő-oktató munkájuk elengedhetetlen egy sikeres iskola működéséhez.
·
Az iskolapszichológusok
viszonylag későn, csupán az 1960-as években jelentek meg. Azóta számuk
folyamatosan növekszik. Egyre többen az dolgoznak iskolákban, segítve az ott
tanítók munkáját, de még nem jutottunk el odáig, hogy egy-egy iskola főállású
pszichológust tudjon foglalkoztatni; egy-egy pszichológus így több intézményben
is otthon van. Alapvetően nem egyéni munkát végeznek, bár súlyosabb esetekben
szükség van rá. Feladata, hogy a felmerülő nehézségekben segítséget nyújtson. A
tévhitekkel ellentétben azonban nem egy órásmesterként működik, aki az
„elromlott” gyereket képes gyorsan és hatékonyan megjavítani. Az ő dolguk a pedagógusok és elsősorban a
munkájuk segítése. Segít a személyiségzavarok, tanulási nehézségek,
beilleszkedési problémák megelőzésében, illetve közreműködik a megoldásukban.
Az oktatómunkákban is részt vesznek: csoportfoglalkozások keretében segítenek a
hatékony tanulás elsajátításában, és vizsgálatokkal igyekeznek kiszűrni a
különböző nehézségekkel küzdő gyerekeket.
·
A gyermek-
és ifjúságvédelmi felelős a diákok érdekeit segítő szociális, egészségügyi
és pedagógiai tevékenységért felel. A szakemberek elsődleges feladata azon
tényezők feltárása, amelyek a gyerekek fejlődését valamilyen szempontból
hátráltatják. Folyamatosan kapcsolatot
tartanak a gyermekjóléti szolgálattal, és ha indokoltnak tartják, eljárást
indítanak a gyermekvédelmi hatóságoknál.
·
A fejlesztő pedagógus azokkal a
gyerekekkel foglalkozik, akik szakértői vélemény alapján egyéni fejlesztést
igényelnek. Pl.:dislexia, dis.., BTM, SNI-s tanulók.
·
A szociálpedagógus
már az előbb említetteknél kevesebb iskolában fordul elő. A gyerek társadalomba
való beilleszkedését igyekszik segíteni. A család, iskola és társadalom
kapcsolatában igyekszik közreműködni.
·
A pedagógiai
asszisztens a szaktanárok, vagy tanítók mellett dolgozik és segít a
mindennapi feladatok ellátásában. Különösen sokat tud segíteni a kisebb
gyerekeknél, ahol pl. a ruházkodás, sorban állás, kézmosás nem vált még megszokottá.
Hatalmas segítség a pedagógusnak, ha az egy-egy lassabban dolgozó diáknak van,
aki segít, és nem kerül az a diák kellemetlen helyzetbe nehézsége miatt. Ezeken
kívül biztosítja a munkakörnyezetet, és a tanításhoz szükséges eszközöket is a
tanár/tanító rendelkezésére bocsájtja.
·
Az oktatástechnikus
az oktatási segédeszközök (számítógép, projektor, interaktív tábla,
lemezlejátszó) működtetésében, beüzemelésében segíti a pedagógusok munkáját.
Sok felmerülő problémát a pedagógus saját kompetenciáit
felhasználva is meg tud oldani, viszont fontos, hogy felismerje azt a pontot,
ahol az ő hatásköre véget ér, és továbbadja a feladatot az illetékes
szakembernek. Egy iskola akkor tudja hatékonyan a diákok megfelelő fejlődését
biztosítani, ha fent említett szakemberek és az intézményben dolgozó
pedagógusok egymás munkáját elfogadják és hatékonyan igyekeznek kiegészíteni
egymást.
Források:
·
N. Kollár Katalin- Szabó Éva: Pszichológia
pedagógusoknak
·
Bábosik István- Golnhofer Erzsébet- Hegedűs
Judit- Hunyady Györgyné- M. Nádasi Mária- Ollé János- Szivák Judit: Az iskolák
belső világa
Palásti Lilla
Nagyon sok esetben ezeket a szakembereket, létezésüket az iskolán belül nagy homály takarja. Talán a legáltalánosabb szereplő, akit a diákok is XY bácsi (néni)-ként ismernek az az oktatástechnikus. Pedig milyen fontos lenne, ha az általad említett szakemberek is „általános” szereplői lennének az oktatási intézményeknek. Nem úgy, hogy körzetekben elégítsék ki az igényeket, hanem minden iskolában legyen vagy legalább település szinten. Véleményem szerint minden szakember akkor tudja munkáját és feladatait maximálisan ellátni, ha ismeri a tanulót és nem csak őt, hanem azt a közeget is, ahol pl. nem tud beilleszkedni. Hiszen lehet a gyermeknek egy zárt személyisége, de az is lehet, hogy az osztálytermi/iskolai közeg tette azzá. Én személy szerint hálás vagyok, hogy pár feladatkörrel bemutattad ezeket a személyeket. Sosem lehet tudni, mikor kerül szembe a pedagógus különleges esetekkel (pl. a beilleszkedést tekintve), amikor tudnia kell kihez fordulni. Az írásmód és fogalmazás is tetszett. Átfogó, mégsem vontatott bejegyzés. 50/50
VálaszTörlés