Interjú a Gyakorlóiskola egyik tanárával

A félév folyamán több alkalmat is szenteltünk hétfő reggelenként annak a kérdésnek a körüljárására, hogy mi tesz egy iskolát eredményesebbé.

Saját tapasztalatainkból indultunk ki, azokból, amiket a közoktatásban eltöltött 12-13 év alatt éltünk át. Azt gondolom, hogy a nézőpontunk sokat változott! Rá kellett döbbennünk, hogy az iskolában lévő jó légkör, interaktív módszerek, és a felkészült pedagógus, ami ideális helyzetben körbeveszi a diákokat, nem egyenlő a sikeres és eredményes iskola fogalmával. Az iskola sikeressége nem mérhető le 1-2 év munkájával, sokkal inkább folyamatként kell értelmeznünk a tényezőt. Egy olyan folyamatként, amelyhez mind a tanárnak, mind a diáknak hozzá kell tennie a saját legjobb tudását!

Ezek az órák keltették fel az érdeklődésemet, amiből aztán egy interjú született. Tudni szerettem volna, hogy mit gondol egy olyan pedagógus az iskola eredményességének tényezőjéről, aki nap-mint nap azon dolgozik, hogy az iskola elmondhassa magáról: valóban eredményes! Az iskola eredményessége legnyilvánvalóbban a kompetencia-méréseken mért eredményekben látszik meg leglátványosabban. A két témakör (számomra) nem szakítható el egymástól; ezért foglaltam bele kompetencia-mérésről szóló kérdéseket egy olyan kérdéssorba, ahol egyébként az iskola eredményességére voltam kíváncsi.

Az adott iskolát (tudomásom szerint) rendszeresen tájékoztatják az elért eredményekről, illetve ezek az Oktatási Hivatal honlapján is visszakereshetők. Ennek fényében fogalmaztam meg kérdéseimet!

Interjúmat Bíróné Úri Márta Tanárnővel készítettem, aki elmondta, hogy kérdéseimre örömmel válaszolt! Tanárnő a Gyakorlóiskola tanára, akivel az őszi félév során már találkoztam, és aki annak a 9. osztálynak az osztályfőnöke, akikkel a Közösségi gyakorlat nevű „tantárgy” során lehetőségünk volt együtt dolgozni. Az osztályfőnöki órák alatt észrevettem, hogy Tanárnő nagyszerűen bánik az éppen lázadó korszakukat élő diákokkal, és legjobb tudása szerint igyekszik őket rábírni a munkára. Emiatt fordultam hozzá bizalommal, hiszen biztos voltam benne, hogy Tanárnő szakmailag felkészült és tapasztalt pedagógusként áll a pályán, így olyan válaszokat várhatok, amik a valóságnak megfelelnek.

Az első kérdésem utólag visszagondolva egy elég komplex, sok mindent magába foglaló kérdés volt Mi tesz egy iskolát eredményessé?), amire Tanárnő a választ tömören, lényegre törően összefoglalta. Itt még nem kifejezetten a Gyakorló iskolára kérdeztem rá, csupán egy általános nézőpontra voltam kíváncsi. Tanárnő szerint egy iskola akkor mondhatja sikeresnek magát, ha az ott tanító tanárok és az ott tanuló diákok együttesen, összefogva küzdenek a közös cél eléréséért. Ez a közös cél pedig az adott iskolában lévő diákok (szinttől független) fejlesztése. Ez azonban nem lehet elég, hiszen a nevelés terén is fejlődést kell mutatni az iskola egészének. Ez azonban csak kölcsönös összefogással működhet: mindkét fél hajlandósága szükséges a cél megvalósításához.

A következő kérdésemtől kifejezetten a Gyakorlóiskolára vonatkozóan tettem fel kérdéseimet. Ebben a témakörben az első kérdésem az volt, hogy mint a Gyakorlóiskola egyik tanára, eredményesnek találja-e az iskolát. Tanárnő az iskolát egyértelműen eredményesnek tartja. Szerinte az ott dolgozó tanárok felkészültek, és emberi hozzáállásukkal is helyt állnak az intézményben. Emellett viszont ott van az a szomorú tény, hogy nem minden diák elég motivált és sajnos nem mindenki mutat hajlandóságot a közös munkára, a közös célok megvalósítására. Ezt félretéve Tanárnő szerint az iskola eredményesnek mondhatja magát, hiszen azok, akik kitartóan tanulnak, és „felveszik az iskola ütemét”, szép eredményeket érnek el. Ezek szerint a Gyakorlóiskolában is nagyok a különbségek, de úgy gondolom, hogy az alulmotiváltsággal sajnos minden iskolának meg kell küzdenie.

Hosszan tanulmányoztam a tavalyi kompetenciamérés eredményeit kifejezetten a Gyakorló iskolára nézve, ahol a statisztikák rendkívül kedvező eredményt mutattak. Ezen eredmények szerint a Gyakorlóiskola a családi háttérindexek alapján hozzáadott pedagógiai értéket mutat; az országos átlagot tekintve kevesebb intézmény teljesített jobban, mint ahányan a rangsorban a Gyakorlóiskola alatt álltak. A tanulók képességeloszlása ráadásul a várnál valamivel jobb eredményt mutatott. Azt viszont már sokszor, sok helyen megfigyelhettük, hogy a papírra vetett adatok nem minden esetben felelnek meg az igazságnak. Ez volt a következő kérdésem Tanárnőhöz, hogy ezek az eredmények reálisnak tekinthetők-e a mindennapi munkát figyelembe véve. Be kell vallanom, hogy a válaszon nagyon ledöbbentem! Eszerint az iskolába kerülő diákok képességei évről-évre csökkenő tendenciát mutatnak, így az ugyanolyan eredmény eléréséhez egyre több befektetett munkára van szükség. A képességeket tekintve az osztályokon belül egyre szélesebb a sáv, ami nemcsak a tanári, de a tanulói oldal munkáját is nagyban megnehezíti. Tanárként nehéz tudatos tanítást folytatni úgy, hogy a folyamatos haladást nem a saját képességek határozzák meg, hanem az átlag haladási képessége. (Diákként pedig saját tapasztalatból tudom, hogy nehéz úgy tanulni, hogy a tanárnak más képességűekhez is igazodnia kell az óra során.) Ezt látva véleményem szerint is nehéz lehet úgy szervezni a tanórát és az egész oktatást, hogy az egyes diákok képességei egyre nagyobb mértékben eltérnek egymástól.  

Miután a 2004-es év kompetenciamérésének eredményeit alaposan tanulmányoztam, kíváncsi voltam arra, hogy milyen eredményt ért el az iskola az előző években. Így végignéztem visszamenőleg néhány év eredményeit is. Megdöbbenésemre voltak évek, amikor a diákok jobb teljesítményt nyújtottak, mint tavaly. Jogosan merült fel a kérdés, hogy miért! Találgatásra nem volt szükség, hiszen éppen a kérdéseket írtam össze az interjúhoz. Tanárnő itt is azt tudta mondani, mint néhány kérdéssel fentebb, hogy az eredmények hátterében egyértelműen a csökkenő motiváció és a tanuláshoz való negatív hozzáállás áll. Tanárnő szerint ezek a változások a mindennapokban is tapasztalhatóak. Itt tért ki válaszában arra, hogy a változást ő különösen érzi, hiszen ennek a tanévnek az elején olyan osztály került a keze alá, akikre a fent elmondott negatív hozzáállás és alulmotiváltság sajnos teljes mértékben igaz. Tanárnő igyekszik őket kemény munkával rábírni a tanulásra, de ez ennél a korosztálynál rendkívül nehéz feladat, ami sok tapasztalatot és munkát kíván.

Mint említettem, az előző félévben már látogattunk órákat a Gyakorlóiskolában, amik hatalmas élményt adtak számomra. Ezek mellett viszont felmerült egy hatalmas kérdés bennem: az, hogy milyen hatással van a tanulók fejlődésére, hogy az óráik jelentős részét nem a szaktanárral, esetleg osztályfőnökükkel töltik. Ezt a kérdést ugyan nem fogalmaztam meg ennyire szókimondóan, de a válaszban szerencsére benne volt az, ami engem érdekelt. A kérdésem az volt, hogy a Gyakorlóiskola eredményességét befolyásolja-e az a tényező, hogy gyakorló iskoláról van szó. Tanárnő első szavában már benne volt a válasz: „Mindenképpen.” Továbbá elmondta azt is, hogy az eredményesség egyik alapvető feltétele a tanár és diákok között kialakult állandó viszony. Ez pedig az iskolában sajnálatos módon nem megvalósítható.

Itt befejeztem azoknak a kérdéseknek a sorát, ahol elsősorban, mint pedagógust kérdeztem Tanárnőt. Innentől a kérdéseimet már nem kifejezetten a Gyakorlóiskola tanárához intéztem. Mivel Tanárnő szinte teljes egészében tisztában van vele, hogy milyen tendenciát mutat az iskola, arra lettem volna kíváncsi, hogy szülőként mit lát ebből, és hogyan értékeli az ott zajló munkát. Erre a kérdésemre viszont valódi választ nem kaptam, hiszen Tanárnő gyerekei nem a Gyakorlóiskolába jártak.

A későbbiekben általánosan kérdeztem rá arra, hogy Tanárnő szerint mik az alapvető különbségek az iskola eredményességre nézve szülői és pedagógusi szempontból. A válasz rendkívül tanúságos! Ha a szülők támogatóak, akkor Tanárnő szerint nagyjából ugyanazok az elvárások az eredményesség tekintetében. Ezek az elvárások: az eredményes tanév; eredményes érettségi; mentális egészség és morális fejlődés; tehetségfejlesztés; illetve felzárkóztatás lehetőségének biztosítása lemaradás esetén. A szülők viszont nem minden esetben hajlandóak és/vagy képesek együttműködni az iskolával. Ilyen esetekben az eredményesség felelősségének tényét csak a pedagógusra, az iskolára és egyéb külső körülményekre hárítja, ami Tanárnő szerint annyit jelent, hogy a szülő arra neveli gyerekét, hogy a felelősség semmilyen esetben sem az övé, azt minden esetben a külső körülményekben keresendő. Így Tanárnő elég nehéznek látja pedagógusként a saját tetteiért felelősséget vállaló felnőttek nevelését.

Következő kérdésem egy általános kérdés volt, hogy mi a véleménye Tanárnőknek a periférián lévő iskolák helyzetéről. Itt elsősorban olyan iskolákra gondoltam, ahol sok a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, BTM-es tanulókra, olyanokra, akik labilis családi háttérrel rendelkeznek. Tanárnő szerint ilyen esetekben az eredményt a hozzáadott eredményben kell keresnünk.

Az utolsó kérdésemben már félig eltávolodtam a témától. Itt azt kérdeztem, hogy van-e összefüggés, az iskola eredményessége és a jó légkör között? (Kérdésem kiindulópontja az volt, hogy a diáknak elsődleges szempont, hogy jól érezze magát, és a többi fontos kérdés csak ezután következik.) Tanárnő válaszában elmondta, hogy bár a két fogalom nem azonos, mégis az iskolába lévő kellemes légkör hozzájárulhat az iskola eredményességéhez! Szerinte a kettő nem zárja ki egymást; egy kevésbé eredményes iskolában is lehet jó a légkör, ha mind a diákok, mind a tanárok teljesíti kötelességét, és megtesz mindent, amit az adott helyzetben lehet.

Azt tudom ezek után elmondani, hogy sok mindenre jöttem rá a beszámoló elkészüléséig. Elsőként csoportosítottam a kérdéseimet, amikben igyekeztem minden jelentős dologra kitérni. A dolog tanúságaként rájöttem, hogy az eredményes iskola nem is áll olyan távol tőlünk, mint azt első hallásra egy kezdő pedagógus gondolná. Arra, hogy eredményességében segítsünk egy iskolát, nem kell évtizedeket várnunk, amíg kialakul az a bizonyos „két évtizednyi tapasztalat”. A siker kulcsa ott van a kezünkben kezdettől fogva. A kérdés itt csak az, hogy hajlandóak vagyunk-e tenni érte? Tudunk- e együttműködni a szülővel és gyerekkel, hogy munkánknak eredménye legyen? Vagy, ahogy Tanárnő is elmondta, beállunk azok sorába, akik másokon keresik azt, ami az ő kötelességük lenne? Nem szabad ilyen elfásultan, csőlátóként tekinteni az iskolára! Az eredményesség, ahogy korábban már szó volt róla mind e két félen múlik! Ha mi megteszünk minden tőlünk telhetőt, a diákok motivációja megnőhet, ami nélkül az eredményes iskola elképzelhetetlen!

Végül szeretném megköszönni a segítséget Bíróné Úri Márta Tanárnőnek, aki vállalta, hogy válaszol egy általam összeállított kérdéssorra, és ezzel nem csak a feladatom teljesítésében segített rengeteget, de sikerült „megértetni” velem, hogy kemény munkával, reális elvárásokkal és emberséges magatartással rengeteget tehetünk azért, hogy az iskola, ahol majd a mindennapjainkat fogjuk tölteni, a mi munkánknak is köszönhetően eredményesebbé válhasson. Köszönöm szépen Tanárnő!

Palásti Lilla

A tanár plusz feladatai

A következő blogbejegyzésem témája hasonlóan az előzőekhez, a mindennapi pedagógus életéről szól. Ezen belül a tanár plusz feladataira szeretnék kitekintést tenni, tehát azokról a tevékenységekről szólni, amik a tantermen kívül történnek; hiszen egy pedagógus feladata nem ér véget kicsengetéskor! A legfontosabb tennivalókat egy szaktanár segítségével szedtem össze!

A tanár legfontosabb feladata az oktatáson kívül a nevelés.  Példát kell mutatnia diákjainak, hitelessé kell válnia a sikeresebb közös munka érdekében. Ide tartozik néhány aktuális feladat is, mint pl.: dicséretek, figyelmeztetések „kiosztása”. Mivel elsősorban embereket tanítunk majd, nem szabad elfelejtkeznünk a tényről, hogy nekik is érzéseik vannak, és nem egy programozott gépként működnek. A hitelesség és emberséges bánásmód eredményesebb munkát, és egyre növekvő bizalmat hoz magával. Nem szabad elfordulni azoktól a diákoktól, akik hozzánk fordulnak aktuális problémáikkal! Az egyéni beszélgetés még nem az iskolapszichológus munkaköri leírásához tartozik!

Az osztályfőnöki tevékenység rengeteg tennivalóval jár. Az ilyen tanár feladata, hogy az osztállyal kapcsolatos statisztikát felvegye, és egyéb adminisztrációs kötelességének eleget tegyen: naplót, törzskönyvet, bizonyítványokat, tájékoztató füzetet vezeti; jellemzéseket ír különböző szakemberek illetve a nevelési tanácsadó felé. Az osztálya számára évente egyszer egy-vagy többnapos osztálykirándulást szervez, és ideális esetben a tanév folyamán több alkalommal szabadidős programokra is lehetőséget biztosít. Osztályfőnökként bizonyos ünnepségekért is felelősek lehetünk, pl.: tanévnyitó, ballagás, és egyéb ünnepek, megemlékezések lebonyolításával bízhatnak meg. A hiányzásokat folyamatosan az osztályfőnöknek kell nyomon követnie, és szélsőséges estekben ezekről jelentést tenni.

Az adott tanárnak (osztályfőnöki pozíciójától függetlenül) törekednie kell a szülőkkel való kapcsolattartásra és együttműködésre. Ezek szülői értekezletekben, fogadóórákban, és az esetleges családlátogatásokban nyilvánulnak meg. Külsőleg is lehet szabályozni, de a leghatékonyabb, ha szükség estén kerül rájuk sor.

Mivel a pedagógus nem egyedül dolgozik az iskolában, ezért szükséges különböző munkaközösségekkel együtt dolgozni, ezekben tevékenykedni. A legfontosabb ilyen közösség a tantestület, de nem szabad elfelejtkezni a szaktárgyak alapján történő együttműködésről, szülői és kistérségi munkaközösségekről. Velük a rendszeresen megszervezett értekezleteken találkozik a tanár, ahol a megjelenés szintén kötelező.

Egy hiteles pedagógus vállalja az élethosszig tartó tanulást, aminek fényében bizonyos időnként továbbképzésekben vesz részt, hogy szakmailag fejlődjön, és az iskolában minél jobb teljesítményt nyújtson.

Időről-időre a legtehetségesebb diákokat tanulmányi versenyekre készítik fel egy adott tantárgyból, aminek nagyobb része szintén nem az órák keretében zajlik.

Különböző pályázatok keretében az iskola projekteket valósít meg a tanév folyamán; ezek során a pályázatok megírása a legtöbb iskolában, a projektek kivitelezése pedig szinte minden iskolában a pedagógusok feladata. A pályázatokon táborokat is lehet „nyerni”, ahová szintén az iskola tanárai kísérik a gyerekeket (Határtalanul, Erzsébet-tábor).

Délután a tehetséges tanulóknak szakkörökön való részvételre ad lehetőséget az iskola, a tanulási nehézségekkel rendelkezőknek pedig felzárkóztató órát biztosít.

Kisebb települések iskolái szívesen kapcsolódnak be a helyi közösségi életbe valamilyen műsor előadásával vagy önkéntes munkával. A település és a diákok között láncszemként itt is a pedagógusok szerepelnek.

Az országban szinte minden iskola büszkélkedhet valamilyen csereprogrammal. A kapcsolat felvétele és a későbbiekben ennek ápolása szintén a pedagógusok, illetve szaktanárok feladataihoz tartozik.

A tanár feladata viszont nem ér véget a tanév végével. Nekik kell gondoskodni a következő évi tankönyvek beszerzéséről, és a tanításhoz szükséges felszereléseket, szemléltető eszközök karbantartásáért is ők felelnek.

Ez alapján az áttekintés alapján látható, hogy a tanár feladatköre nem csak a 45 perces tanórákra terjed ki, hanem annál sokkal többre. Leendő pedagógusokként erre fel kell készülnünk, tudnunk kell, hogy ha odajutunk, teljes magabiztossággal tudjuk venni az elénk gördülő „akadályokat”.

Az iskola segítői

Az iskola segítői

Az iskola egy jól felépített szervezet, ahol mindenkinek megvan a saját szerepe, feladata. A pedagógusok feladata az, hogy értéket, tudást közvetítsenek. A tanulóknak, hogy képességeiket kibontakoztassák. Az Ő munkájukat segítik a különböző segítő szakemberek.Az iskola működéshez elengedhetetlen, hogy az ott dolgozók és tanulók segítséget kapjanak olyan szakemberektől, akik a nevelési-oktatási folyamat működését segítik elő. Ilyen szakember például az iskola pszichológus.

Az iskola pszichológusok preventív, problémamegoldó feladatokat látnak el. Egyéni terápiát nem végeznek. Tevékenységükkel a pedagógiai munkát segítik. Ennek érdekében szorosan együtt működnek az intézmény pedagógusaival, a tanulók családjával, az iskola környezetével és más szakszolgálatokkal. Módszerei az óralátogatás, hospitálás, tanári konzultáció.Amelyik iskolában van, iskola pszichológus ott sok problémát le tud venni a pedagógus válláról.Magyarországon a Köznevelési Törvény értelmében kötelező az iskolapszichológus alkalmazása minden iskolában. Az 500 főnél kisebb létszámú iskolákban fél, az 500 főnél nagyobbakban teljes munkaidős pszichológus dolgozik.

Gyógypedagógusok és fejlesztő pedagógusok az iskolában

A gyógypedagógusok feladata, hogy fejlessze a sajátos nevelési igényű tanulókat, segítse a hátrányokkal küzdő tanulók fejlesztését. Az iskolák nagy részében nincs gyógypedagógus. Az integrált nevelés feltétele a gyógypedagógus alkalmazása vagy az utazó gyógypedagógiai hálózat igénybe vétele. A gyógypedagógus és a fejlesztő pedagógus feladata eltér egymástól. A gyógypedagógus a valamilyen fogyatékossággal élő tanulók fejlesztésével foglalkozik. A fejlesztő pedagógus feladata pedig a tanulási hátrányok, a fogyatékosságok felismerése. Ha van megfelelő képzettsége, akkor fejlesztéseket is végezhet.

Gyermek- és ifjúságvédelmi felelős

Az Ő feladatuk biztosítani, hogy a tanulókat semmiféle negatív megkülönböztetés ne érje. Feladatához tartozik még a gyermek- és diák jogok biztosítása. Prevenciós programokat szerveznek a tanulóknak. Speciális feladatokat is ellátnak. Kapcsolatot tartanak a Gyermekjóléti Szolgálattal. Sajnos az iskolák legtöbbjében nem eléggé felkészült pedagógusokat neveznek ki erre a feladatra.

Szabadidő-szervező

2003. szeptember elsejétől minden olyan iskolában kötelező alkalmazni, ahol 300-nál több tanuló van. Olyan tanórán kívüli tevékenységeket szervez, amelyek kapcsolódnak a pedagógiai programhoz. Feladatainak alkalmazkodni kell a helyi adottságokhoz, az iskola sajátosságaihoz. A gyerekek, a szülők és a pedagógusok igényeihez. Fontos, hogy a pedagógusok és az egyéb dolgozók együtt működjenek vele.

Szociálpedagógus

A gyermek és ifjú korosztály kapcsolati, tanulási, szociális problémáit kezeli, az érintett személyekkel, csoportokkal valamint családjukkal együttműködve, a környezet erőforrásait mozgósítva segíti a gyermek, fiatal és környezete egyensúlyát megtartani illetve helyre állítani. Együttműködik más szakemberekkel például orvossal, pszichológussal, gyógypedagógussal, jogásszal, szociális munkással.

Oktatás technikus

Feladata, hogy a pedagógiai folyamatban használt oktatás technikai, informatikai eszközök és multimédiai rendszerek biztonságos kezelését végezze. Gondoskodik az eszközök javításáról. Elvégzi az alapvető információhordozók tervezését és kivitelezését. Oktatás technikusokat viszonylag kevés iskolában alkalmaznak. Őket is inkább olyan helyen, ahol korszerű oktatást elősegítő eszközök vannak.

Láthatjuk, hogy sok segítő szakma lehet jelen az iskola mindennapi életében. Vannak olyanok, amit a Közoktatási Törvény kötelezően előír és vannak, olyanok, amelyek nem kötelezőek, de élhetnek vele az intézmények.

Csanálosi Dániel

Forrás: www.sulinet.hu