Interjú gyakorló iskolás
tanárral:
Interjúmat az Eszterházy Károly Főiskola gyakorlóiskolában csináltam. A tanárnő készségesen válaszolt minden kérdésemre és egy olyan új képet kaptam, amitől érthetőbb lett számomra, hogy mitől válhat egy iskola eredményesebbé.
Interjúmat az Eszterházy Károly Főiskola gyakorlóiskolában csináltam. A tanárnő készségesen válaszolt minden kérdésemre és egy olyan új képet kaptam, amitől érthetőbb lett számomra, hogy mitől válhat egy iskola eredményesebbé.
1,
Miért a tanári pályát választotta? Mi befolyásolta?
Tele volt tanárral az egész család, ennek
ellenére orvosi egyetemre jelentkeztem, de nem vettek fel, majd szabadidő-
óvónőként kezdtem tanulni, illetve óraadó voltam, de végül az iskolában
kötöttem ki. Nem bántam meg boldog vagyok, a hivatásom a hobbym is. Akármilyen
feladatokat szívesen végzek, illetve a továbbképzéseket is örömmel végzem.
2,Milyen nehézségeket élt meg kezdő pedagógusként? Milyen példát tudna említeni korábbról?
Első két hét után fájt a fejem az óvodában. ( viccesen tette hozzá a Tanárnő), illetve napköziben minden dologért felelnie kellet. Abban az időben 17-18 óra volt a kötelező, nem úgy mint ma. Ma 24 óra kell. Minden órára készültem és egyáltalán nem voltak fegyelmezési gondjaim. Nem voltak nehézségeim.
2,Milyen nehézségeket élt meg kezdő pedagógusként? Milyen példát tudna említeni korábbról?
Első két hét után fájt a fejem az óvodában. ( viccesen tette hozzá a Tanárnő), illetve napköziben minden dologért felelnie kellet. Abban az időben 17-18 óra volt a kötelező, nem úgy mint ma. Ma 24 óra kell. Minden órára készültem és egyáltalán nem voltak fegyelmezési gondjaim. Nem voltak nehézségeim.
3,Véleménye
szerint milyen tényezők kellenek egy eredményes iskolához? Illetve, mi a véleménye arról, hogy az
iskolai sporteredmények mennyire befolyásolják általánosságban az iskola
eredményességét?
Attól függ, hogyan mérjük mi az
eredményesség? Fontos a kimenet. Hogy tudjuk tovább küldeni a tanulót. Fontos a
lelki és testi egészség. Ebben az iskolában nemcsak a heti 5 testnevelő órának
köszönhetően sportolnak. Gyerekek szabadidejüket sportolással töltik, ezáltal
több barátságot kötnek, barátságosabbak, insprilálják egymást a tanuláshoz.
Ezáltal könnyebben tanulnak. Sport mellett a művészet kiemelkedő. Az iskola
biztosítja a művészeti irányt. Illetve ebéd szünet is van. Mint nyelvtanár
elmondhatom, hogy csoportokban dolgoznak kisebb kortól kezdve tanulnak, ki tud
teljesedni emelt szintű érettségéig. Valakinek plusz órát adunk, illetve lehetőséget
biztosítunk azoknak akik kettes hármas tanulók Számukra is nyitva áll a kapu.
Iskolavezetés fontos, a tanításhoz a szabadság és az ellenőrzés. Véleményem szerint a legfontosabb
a hivatástudat. Kollégák sok időt töltsenek a diákokkal akár a szünetben is.
Vezetés továbbképzéseket szervez, ebben rugalmas az iskolavezetés. Tanári gárda
ha hivatástudattal rendelkezik, akkor jön az eredmény Szülőkkel jó kapcsolatot
ápoljanak a tanárok.
4,
Milyen tényezők hátráltatják, hogy egy iskola eredményes legyen?
Ha
a tanárok túlterheltek, illetve ha kevés a fizetés, ezért akár
másodállásban kell dolgozniuk. Ha nem állnak a pedagógusok számára a megfelelő
eszközök rendelkezésre például az információs és kommunikációs technikák. Ha
továbbképzés nem biztosított. Ha túl merev az iskola szervezet Illetve, hogy a
megfelelő jegyeket adjanak. Heti 5 órás tárgynál. Különböző színnel beírt
jegyek ugye mást jelentenek ( piros-témazáró , zöld –szorgalmi, kék –
dolgozatok)
5,
Arany János Tehetséggondozó Program van-e az iskolában ?
Az iskolában nincs Arany János
Tehetséggondozó Program, viszont a gimnáziumban vannak mentortanárok, aki az
elmaradottabb diákokkal foglalkoznak. Illetve különböző pénzpályázatokat nyer
az iskola és azokból például hangszert tudnak venni a diákoknak igény szerint.
Ebből
is az interjúból is arra a következtésre jutottam, hogy a tanároknak
hivatástudattal kell rendelkezniük. A hivatástudat elengedhetetlen a tanári
pályán. Számomra érdekes, meglepő volt,
hogy az interjúalanynak semmilyen nehézségei, akadályai nem voltak kezdő
pedagógusként. Ahogy az interjúban olvasható lehetséges válasz lehet a
pedagógus családból származás.Szerintem kivételes példa, ugyanis véleményem
szerint minden tanárban van valamilyen kezdeti nehézség, amelyet le kell
küzdeni. Természetesen ez a félelem , nehézségek évek során elmúlnak. Minden
tanár rutinosabb lesz az évek elmúltával, egyre tapasztaltabb. Másik számomra
érdekes példa az interjú során, hogy nem voltak fegyelmezési gondjai, mindent
meg tudott oldani.
Az eredményes iskola jó
hivatástudattal rendelkező tanárokra épül, jó vezetést nem szabad figyelmen kívül
hagyni. Egy jó vezetés nélkül eredményes iskola nem valósulhat meg. Az
Eszterházy Károly Gyakorlóiskolában több lehetőség áll rendelkezésre a diákok
körében különböző szabadidős tevékenységek folytatására. A gimnázium több sportcsapattal
is rendelkezik, amelyek különböző versenyeken vesznek részt és próbálnak
országos szintű eredményeket elérni. Az interjúalany foglalkozás szempontjából
nyelvtanár, így erről az oldalról próbálta megközelíteni a kérdést, miszerint
egy iskola mitől lehet eredményesebb, hatékonyabb? Ilyen példa lehet az, hogy
nyelvórán különböző kisebb csoportokban dolgoznak, mely hatékony módszer. Ami
különleges volt számomra, hogy lehetőséget biztosítanak azoknak a tanulóknak a
számára, aki nem rendelkeznek olyan nyelvi érzékkel, tehát nem olyan jó
tanulók, de előttük is áll az a lehetőég, hogy emelt óraszámban tanulják a
nyelveket, és akár emelt szinten is érettségit tegyenek.
Meg kell adni a diákok számára a megfelelő motivációt. Motiváció nélkül nem minden diák tud tanulni, eredményes iskolában a diákok nagy része motivált és ez természetesen a teljesítményükre is hatással van, ezáltal jobban tudnak teljesíteni különböző kompetenciaméréseken, mely az iskola hírnevének is jót tesz.
Meg kell adni a diákok számára a megfelelő motivációt. Motiváció nélkül nem minden diák tud tanulni, eredményes iskolában a diákok nagy része motivált és ez természetesen a teljesítményükre is hatással van, ezáltal jobban tudnak teljesíteni különböző kompetenciaméréseken, mely az iskola hírnevének is jót tesz.
Ebből is az interjúból is arra a
következtésre jutottam, hogy a tanároknak hivatástudattal kell rendelkezniük, anélkül
a tanári pályának nincs jövője. Hiszen maga a pedagógia sem egy könnyű feladat,
azt nem lehet könyvből elsajátítani. Nehéz az érdeklődés folyamatos
fenntartása, a diákok fegyelmezése, a folyamatos önképzés és megújulás. Sokan
túl nehéznek érzik ezeket a dolgokat és meg sem próbálkoznak vele, pedig bele
lehet tanulni, ha nem is egykönnyen, de lelkesedéssel, kreativitással és egy
csipetnyi alázattal felvértezve nincs lehetetlen a pályakezdők előtt.
Tény és való, hogy a tanárnak óráról
órára fel kell készülnie, mely gyakran a pihenés rovására megy, de ez teszi
szakmailag hitelessé a munkát és emberileg is rányomja a bélyegét az óra
hangulatára. A félelmetesen gyors technológiai fejlődés az egyik oka, hogy
folyamatosan új és újabb fajta módokat kell kitalálni, amivel leköthető a
tanulók figyelme, egy lelkiismeretes tanár nem alkalmazhatja ugyanazokat a
játékokat és módszereket az évek alatt. Pont ezért szükséges a fentebb is
említett folyamatos fejlődés és megújulás. Szükség van a szemléltetésre, mert
leginkább ezzel lehet felkelteni a diákok érdeklődését az adott téma iránt.
Persze azért ezt is túlzásba lehet vinni, egyéniségtől függetlenül mindenkinek
érdemes az arany középútra törekedni. Az órán kívüli tevékenységek szervezése
és a gyermekek megismerése is fontos aspektusa a tanári munkának, melyhez a
médiában látott negatívumok ellenére is sok kellemes élmény fűződik.
Azonban
fontos megjegyezni, hogy bár az interjúalany nem említette, ám a legfőbb
probléma, mellyel a (pályakezdő) pedagógus találkozhat, nem más, mint az
erkölcsi jellegű problémák sokasága. Az ilyen esetek elég különbözőek lehetnek,
hiszen megkülönböztethetünk tanár-tanár, tanár-szülő és tanár-diák
konfliktusokat is. Mindegyik konfliktushelyzettel óvatosan kell bánni, főként
az olyanokkal, melyekben jelentős az alá-fölérendeltségi viszony. A kollegiális
kapcsolatokra, de főként a tanár-diák kapcsolatokra ez különösen igaz. A
tanár-diák helyzetekre helyezve a hangsúlyt, olyan helyzetekre kell gondolnunk,
ahol a tanároknak és az osztályfőnököknek kell igazságot tenni. Vigyázni kell,
hogy a tanár mit tesz és mit mond a gyermeknek és a szülőnek. Bár elsőre nem
mindig nyilvánvaló, de a mindenki számára legjobb megoldást kell megtalálnunk.
Nyilván ilyenkor erélyesen, ám reális szigorral kell eljárnunk. Fontos, hogy a
tanár személyes példát is mutasson, ne avatkozzon bele a történetekbe. Akadhatnak
a tantestületen belüli nézeteltérések is, például szaktanári figyelmeztetés esetén. Ilyenkor az
osztályfőnök hatással lehet az adott tanárra, legyen elnézőbb, vagy netán
keményebb. A szülők és a tanár között fontos a kölcsönös bizalom, ennek
hiányában nem is működhetnek a dolgok megfelelően. Szintén fontos, hogy
folyamatos legyen a kapcsolattartás a két fél között. Fontos a jó kapcsolat
kialakítása, nyilván a gyerekek érdeke is, hogy senki ne használja fegyverként,
vagy pajzsként őket.
A
nyelvtanárok szakukból adódólag különleges helyzetben vannak, hiszen a
nyelvtanulás sosem volt olyan kötött keretek közé szabva, mint például a magyar
nyelvtan tanítása. Érdekes összehasonlítanunk egy magyar nyelvtan és egy angol
nyelvi órát. Természetszerűleg az angol nyelvi óra sokkal jobban épít a tanulók
aktivitására, mint akármelyik más. A fejlesztendő tanulói kompetenciák is
jelentősebben érvényesülnek, mint akármelyik nyelvi órán és mivel a nyelvtanítás
sokkal több szabadságot enged meg a tanároknak az óra keretein belül, úgy az
ilyen órák teret engednek a végtelen nyelvtanári kreativitásnak.
A
motiváció kérdése jelentősen összefügg a tanulási attitűddel hozzáállással is. Ahhoz, hogy eredményesen
teljesítő diákokká „fejlesszük” a tanulóinkat, először a tanulásról való
elgondolásukat kell megváltoztatnunk. Elemi tanulási technikákat, tanulási
módszereket és stratégiákat kell nekik mutatnunk, melyek segítségével képessé
vállnak, hogy eredményes tanulókká váljanak. Meg kell, hogy értések, hogy a
tanulás a jövőbeli sikerességük záloga. A tanulás nagyon fontos minden diák
számára-
Az
eredményes iskola kérdése egy sarkalatos pontja a magyar oktatásfejlesztésnek,
hiszen, ha a finn oktatási rendszert nézzük, mely a világ élvonalába tartozik
(az ázsiai országokkal holtversenyben), láthatjuk, hogy a Magyarországon most
bevezetett modell erősen központosított és a rugalmasság semmiféle illúzióját
sem tartalmazza. A bonyolódó bürokratikus akadályok egyre több problémát
zúdítanak a tanárok nyakába, maga a rendszert pedig teljességgel átláthatatlan,
illetve sajnos nagyon is átlátható. Elég csak az e-naplóra, vagy a
központosított tankönyvbeszerzésre gondolni. A magyar tanári kar pedig
meghasonlott: míg a magyar tanári kar egy része megrekedt a XIX. századi
technológia és tudásanyag szintjén addig a másik fele, főként a fiatalabb
pedagógusok megszállottan hajszolják az új technológiát. Egyre több információs és kommunikációs technológiát
alkalmaznak. Úgy vélem, mint minden másban is itt is az arany középút
megtalálása lehet a döntő tényező: egy olyan középúté, ahol az elméleti tudást
gyakorlati tapasztalatok egészítik ki. Ám amíg a mérleg serpenyője drasztikusan
egyik, vagy másik irányba áll, nem lehet fejlődésről beszélnünk és a funkcionális
analfabéták aranya sem fog a nekünk kedvező irányba változni.
Magyar paradoxonról beszélhetünk a
fenti jelenség kapcsán, hiszen bár a tanári kar egy jelentős része folyamatosan
fejlesztené és érdekesebbé tenné az óráit, addig ez lehetetlenné is válhat
egyes esetekben. Hiszen nem egy olyan iskoláról tudunk, mely rendelkezik
projektorral, vagy digitális táblával, azonban még sincs bevezetve az áram,
vagy esetleg hiányzik a megfelelő kiépítettség (pl. Wi-Fi), egy XXI. századi, érdekfeszítő
óra megtartásához. Az előbb említett eszközök márpedig elengedhetetlenek egy
mai órához.
Mit
javasolhat(na) egy már tanító pedagógus egy teljesen kezdőnek? Először is a már
ismertetetteket: hogy próbáljon meg plusz dolgokat hozzátenni az órához.
Építsen bele testközeli dolgokat az óra menetébe és próbálja meg szívből,
szenvedéllyel végezni a munkát. Fontosak még az emberközpontú tapasztalatok is,
melyekkel, természetszerűleg a pályakezdő pedagógus még nem rendelkezik.
Nyilván, aki pedagógusi pályára szánja el magát az nem lehet vérpofi tanár
rátermettség és talpraesettség nélkül. Ez az, mely a kezdők esetében
kiválthatja a régebb óta tanító kollégák által „összegyűjtögetett”
tapasztalattal teli éveket. A fiataloknak érdemes úgy felfogniuk ezt az egészet,
mint életük nagy kalandját és úgy is állni hozzá. Lazán és rugalmasan. Úgy
gondolom, hogy aki a tanári hivatást választja és szívvel-lélekkel áll hozzá
minden kihíváshoz az megfáradhat ugyan egy picit, de el nem bukhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése