Iskolaszervezet-eredményes iskola

AZ AJTP EGY DIÁK SZEMÉVEL

A prezentációmat készítettem az Arany János Tehetséggondozó Programról, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon milyen lehet a program egy résztvevő szemszögéből.

Nem sokkal ezután kerestem fel egy ismerőst, akiről tudom, hogy ilyen programban vesz részt. (Nevét nem szeretném említeni, a bejegyzésem során N.-ként fogok írni róla.)

Először is azt akartam megtudni, hogy miért választotta az AJTP-t. Kérdésemre N. elmondta, hogy testvére is részt vett a programban, tehát saját tapasztalatból sem szerette volna elhalasztani a lehetőséget. (Előzetes ismeretek alapján tudom, hogy N. otthoni segítséggel nem biztos, hogy ma képes lenne a mindennapi élet akadályaival megküzdeni.)

Sokat olvastam róla, hogy mennyi előnnyel jár a programban való részvétel, így megkérdeztem, hogy mit mond a résztvevő. Kérdésemre N. elmondta, hogy rengeteg közös kiránduláson vesznek részt, havi szinten kap ösztöndíjat, és kollégiumi ellátásban is részesül; továbbá hatalmas segítség a jogosítvány és nyelvvizsga megszerzése is. Külön kitértem a képzésre, de ott nem lát kiugró különbséget a többi öt évfolyamos képzéshez képest. A „nulladik” évfolyamot N. feleslegesnek tartja, szerinte semmi olyan nem történt, amivel nagyban hozzájárultak volna későbbi boldogulásához. E miatt az egy dolog miatt gondolkodott el válaszán, amikor megkérdeztem, hogy ha még egyszer nyolcadik osztályos lenne, akkor is ezt a képzést választaná-e. De mivel jól érzi magát, ezért azt gondolja, hogy általános iskolásként újra ide jelentkezne.

Meglepődtem a válaszán, amikor azt mondta, hogy a képzésből a kötelező kollégiumot szívesen kihagyná. Bár ő szereti, mégis vannak, akiknek az együttélés az osztálytársakkal, távol a családtól még korai. Az ő esetük sokkal nehezebb, és ha engedélyt is kapnak a bejárásra, a segítséget, amivel élhetnének, elveszítik.

Diákként nehéz lehet megfogalmazni a választ arra a kérdésemre, hogy kinek ajánlaná ezt a programot. Ő azt mondta, hogy mindenkinek, aki úgy érzi, hogy 14 évesen el tud szakadni otthonról, szeret sokat kirándulni, és aki szeretné, hogy minden nap egy tanár segítsen a következő napra való felkészülésben.

A különböző internetes oldalakon (AJTP oldala és a gimnáziumoké, ahol működik a program) gondosan megszervezett féléves programtervet láttam, több közös programmal, ami során a különböző iskolák AJTP-s diákjai találkoznak és valamilyen közös programban vesznek részt. N. erre elmosolyodott, és azt mondta, hogy ezekről ő is tud, de a gyakorlatban azért ennyire nem idilli a helyzet: ők ugyanis nem vesznek részt minden közös programban. Így van sok ismerőse, akik hozzá hasonlóan a programban vesznek részt, de akár több is lehetne.

Arról korábban is tudtam, hogy a kollégium, ahol N. és osztálytársai laknak egy tehetséggondozó kollégium, ahová azokat, akik nem a programban vesznek részt, csak külön felvételivel vesznek fel. Arra voltam kíváncsi, hogy az AJTP-s diákok kapnak-e valamilyen „pluszt”, élveznek-e előnyt bármiben azokhoz képest, akiket a felvételi eljárás keretében vettek fel. N. nem lát különbséget a mindennapokban: a pedagógusok ugyanúgy segítenek minden egyes diáknak, és ugyanaz a szabályrendszer vonatkozik minden lakóra.

N.-nek pontos tervei a jövőre nézve nincsenek, de abban biztos, hogy tovább szeretne tanulni a felsőoktatásban, ami remélhetőleg sikerül is majd neki! 

Palásti Lilla